A megye északkeleti részén fekvő község a Koppány völgyét övező dombsor kisebb emelkedőjére épült. Vasúton nem közelíthető meg, Kaposvár és Siófok irányába reggel indulnak az autóbuszjáratok.

A környék erdeiben szép számban élnek szarvasok, őzek és vaddisznók. Az első írásos emlékek 1406-ból maradtak az utókorra a településről, a kisnemesek és a veszprémi püspök birtokaként említve. A későbbiekben elnéptelenedett pusztát 1746-ban Padányi Bíró Márton püspök telepítette újra; a század második felében római katolikus templom is épült. A hódoltság utáni időkben nagy számú sokác család talált otthonra Somogyacsán. A Koppány-folyó szabályozásával a terület alkalmassá vált a mezőgazdasági művelésre. 1750-ben megindult a felekezeti oktatás, az iskolaépület 1874-ben készült el. A XIX, század fordulóján a település lakóinak 10 %-a kivándorolt, a következő évtizedekben folyamatosan csökkent a népesség. Az 1932-es földreform idején 233 kh szántóföldet és 1,8 kh házhelyet osztottak ki a nincsteleneknek és a kisparasztoknak. A háború után minden igénylő földterülethez jutott, megalakult a földműves-szövetkezet, s megoldódott a terményfelvásárlás. 1948-ban bevezették a villanyt a lakóházakba, két év múlva önálló tanács alakult. 1960-ban szerveződött az Aranykalász Szövetkezet, 1974-ben pedig beleolvadt a Koppányvölgye Tsz-be. 2003-ban Somogyacsa négy utcájában 167 db, vezetékes ivóvízzel ellátott lakóház található. Az utak kétharmada burkolt. A falu óvodásai és iskolásai Törökkoppányban részesülnek intézményi nevelésben. Orvosi, védőnői és állatorvosi ellátásért Törökkoppányba kell utazni, a gyógyszerel látást meghatározott napokon a nágocsi gyógyszerész biztosítja.
Munkalehetőség a környező erdészeteknél adódik; azonban gondot okoz a képzetlen emberek helyzete. Az önkormányzat költségvetésének nagy része állami támogatásként érkezik. Jelentős összeget fizetnek ki szociálpolitikai célokra.

Gerézdpuszta

Somogyacsa községhez tartozik Gerézdpuszta, melyet már egy 1332-37 -es pápai tizedjegyzék is megemlít. A XVIII. Században Keresztipusztaként szerepel. Ma is lakott hely, a 2011. évi népszámlálás alapján lakosságszáma 10 fő. A klasszicizáló stílusjegyeket viselő, Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt kápolnája 1892-ben épült. A homlokzat előtti tornyának földszintjéről lehet a hajójába belépni, ehhez kisméretű, poligonális apszis csatlakozik.