Koppányszántó

Tolna megye észak-nyugati szélén helyezkedik el. A Község határos Nagykónyival, Szakccsal, Érténnyel, Iregszemcsével és a Somogy megyei Törökkoppánnyal, illetve Bedegkérrel. A település nagyobbik része a Koppány folyó északi oldalán, míg kisebbik a déli oldalán terül el. Kedves lankás vidék. A település Fő útja egyben a 6508 számú országos közút, mely Nagykónyit köti össze Somogyacsai elágazóval, s egyben ez úton érhetők el közeli és távolabbi városok egyaránt.: Így Kaposvár, Siófok, Tamási, Dombóvár, Szekszárd. A település Szántó néven a honfoglaláskor Árpádház birtokába jutott. Néhányszázados birtoklás után az Árpádház tagjai adományából jutott más kézre. Az első birtokos kiről tudunk Álmos herceg volt. 1138 szeptember 3.-án Vak Béla király Álmos herceg fia a birtoklást megősítette. Adományok között van Buzád, Habolth nemzetség, melynek hűségét dicsérik az oklevelek. Nagyobb birtoka volt még Szántón Fuzek vize mellett Koppány, Ravazd,és Csád szomszédságában Henrik bán fiának, Jánosnak, ki valószínűleg 1348 előtti kibékülés után kapta azt Róbert Károly királytól. A 14 században már a pápai regestrum is hírt ad az itt virágzó birtokról. A XIV.században a terület a Habolth nemzetségből származó Baky család birtoka volt. 1335-ben a Baky család örökös nélkül maradt és így az Enyingi Török család örökösödik a szántói,baki,iglódi,vadvizi,dodai és kiskónyi birtokokhoz. A község birtokosai között tudjuk a dömösdi prépostságot, amely Koppány központból rendelkezett. A prépostság javait I. Ferdinánd király a nyitrai vár fenntartására rendelte amint ez Padmanicskiy István nyitrai püspök 1530 év körüli regestrumából kitűnik- aki Szántóról úgy emlékezik meg,hogy ezen birtokon a birtokkal együtt van 21 jobbágy, melynek mindegyike Szent Márton napkor fizet 1 forintot , gabonából és borból egyik évben tizedet, a másikban kilencedet. A mohácsi vészt követően évtizedek zavaraiban a dömösdi prépostság itteni birtokait enyingi Török Bálint foglalta el. Ebben az időben 13 portán a szolgák 45 dinárral adóztak. 1543 óta a vidéket török uralta és szandzsákat alapított, a hűbéres és zsoldos hadserege révén keresztény részre való adózást nem engedte. A török Szántót császári hűbérnek nyilvánította és mint ilyet a koppányi haderő fönntartására rendelte. 1645-ben Eszterházi Miklós nádortól adományt szerzett Szántóról gróf Eszterházi János. 1650-ben Eszterházi Miklós nádor javai között szerepel mint jó falu, melyben Istenfélő magyarok laknak. 1904-től Szántó Koppányszántó nevet viseli. Nevét nagyobb területű szántójáról és a Koppány folyóról kapta.
A lélekszáma- az elöregedett népességnek következtében- egyre fogy, míg a települést 1900 ban 1564 fő lakta, ez a szám 2001-re 429 főre csökkent. A perifériás helyzetéből adódóan is a falu legnagyobb gondja a magas munkanélküliség. A település – jó minőségű földjeinek köszönhetően – még pár évtizeddel ezelőtt is megélhetési forrásként adott volt. Mára ez már nem igaz. Az infrastruktúra fejlődésének köszönhetően (kiépített vezetékes gáz, kábel Tv, telefon, internetezési lehetőség) kapcsán-egyfelől kitágult a világ, míg az iskola,posta, bezárásával szűkült. Az egykor sajátos népviseletet ma már jóformán a szüreti felvonulás alkalmával idézik fel. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt híres volt a lányok-asszonyok mintás anyagból vart „blújza, réklije, flitteres pruszlija, slingütt péntője, köténye, a pufándlija, fej csipkéje, pilléje, vagy a férfiak csizmanadrágja, kézzel hímzett gyolcs ingje, egyenes vagy görbe szárú csizmája.” A faluban 2005 júliusában került sor az elszármazottak első találkozójára, melyre több száz egykor Koppányszántói lakos fogadta el a meghívást.
A település legnagyobb ünnepe a búcsú napja, mely Bertalan napjához, augusztus 24-hez kötődik.