Kisbárapáti

A település Kaposvártól északra, a Koppány mentén található. A Siófok-Kaposvár közötti vasútvonalon állomása van. A község több hajdani település nyomát őrzi határában: az egyik Gyisznó néven szerepelt már az 1055-ös Tihanyi alapítólevélben. 1267-ben a Szentszék ezt a birtokot Gyesznó vagy Apáti néven erősítette meg a tihanyi apátság részére. Az 1211-es összeírás szerint Apáti mellett létezett a Füzegy nevű helység, s a kettő összevonásából lett Füzeapáti. Az 1232-37. évi tizedjegyzékben már megtalálható a Bar településnév is. 1500-ban a Szakadáti családnak voltak itt birtokai, s feljegyezték az Óbár, Újbár helyneveket. A török koppányi megtelepedését követően a települések többsége elpusztult, az 1573-74-es török kincstári adó lajstromban Óbár hat adózó házzal szerepel. A hódoltság után a veszprémi püspökség birtoka lett a környék. 1772-ben Kisbárnak már volt elemi iskolája és katolikus plébániája is. Az 1769-ben épült katolikus templom kupoláját Dorfmeister freskói díszítik. 1785-ben 839 lakost számláltak. A lélekszám 1848-ra elérte a 928 főt, a századfordulón pedig meghaladta az ezret. Az 1871-es községtörvény eredményeként létrejött a Kisbári körjegyzőség, amelyhez Bonnya és Fiad is tartozott. A település neve 1907 -ben lett hivatalosan Kisbárapáti. A XX. század első negyedében létrehozták a Hangya szövetkezetet, iparoskör, gazdakör, lövészegylet alakult. A Nagyatádi-féle földreform során 280 kat. h. szántót és 28 házhelyet osztottak ki. A 30-as években megalakult a tejszövetkezet, s a községben évente kétszer tartottak állat és kirakodóvásárt. Az 1945-ös földosztáskor 72 igénylőnek 536 kat. h. földet osztottak ki, Báripusztán egy teljesen új utcasor jött létre, melyet azóta elhagytak, a házakat lebontották. Az első tsz-ek 1956-ig működtek, majd 1960-ban alakult meg a Kossuth Mgtsz, amely 1995-ben mezőgazdasági szövetkezetre változtatta a nevét. Az elmúlt évtizedekben több középülettel gyarapodott Kisbárapáti: tornaterme, napköziotthonos óvodája, alsó tagozatos általános iskolája van. A lélekszám azonban jelentősen megfogyatkozott, a mezőgazdaságból kiszoruló munkaerő elköltözött. Az egészségügyi ellátás kielégítő, az időseknek szociális étkeztetést nyújt az önkormányzat. A labdarúgás már a húszas években is jelentős volt a faluban. A lakosság katolikus vallású, búcsújukat október 15-én, Teréz napján tartják. A település környékének gazdag élővilágú erdőségei a vadászok kedvelt vadászterülete. A település vadászházában 10 személynek tudnak szállást adni.