Törökkoppány község Somogy megye északkeleti részén, Tolna megye határa közelében, a Külső-Somogyi Dombság szívében, illetve a Nagy-Koppány patak völgyében fekvő község, amely a 6508 sz. Nagykónyi – Bonnyapuszta közt összekötő úttal kapcsolódik az ország közúthálózatához. Közúton Budapesttől 159 km, Kaposvártól 41 km és Siófoktól 47 km távolságra található. Vasútállomása nincs, autóbusz közlekedése megfelelő. A község déli részén jelentős méretű szőlőhegy, illetve nagy kiterjedésű erdővidék, míg északi részén jó minőségű szántóterületek találhatók. Az erdővidék erősen mozgalmas felszínű, a szántó területekre inkább a hullámos felszín jellemző. A nyugat-keleti irányú Nagy-Koppány völgyébe északról és délről csaknem merőlegesen kisebb völgyek csatlakoznak, bennük kisebb vízfolyásokkal.

 A honfoglalás után a Fajsz nemzetség telepedett le a területen, amely Géza fejedelem idején Koppány birtoka lett Az István elleni lázadás leverése után a dömsödi prépostság szerzett rá jogot. Hiteles történetét 1138-tól ismerjük; Villa Cuppan néven említették az első oklevelek, később Kobán alakban szerepelt. A település a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre. Ebben az időben épült a vára, amelyet 1542-ben hiába ostromoltak a törökök, csak 1551-53 között sikerült elfoglalniuk. A települést a budai pasa a szandzsák központjává tette, melyhez 5 járás tartozott közel 60 településsel. A törökök elsősorban a várat építették tovább így Koppány mohamedán vallási épületekkel, 2 dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. Ezen kívül kutat, fürdőt és vízvezetéket is létesítettek. (Fekete István somogyi író a községhez kötődő múltból merítette híres ifjúsági regényének, a koppányi aga testamentuma című könyve témáját.) Zrínyi György és Nádasdy Ferenc 1587-ben rövid időre visszafoglalták a várat, 1589-ben viszont ismét a megszállók kezén volt a település és vidéke.
Többszöri csatározás után 1689-ben került ismét magyar kézre. A török több mint száz éves uralmát követően az épületek nagy része az enyészeté lett. Erről a korról a néphagyomány sokkal többet őrzött meg, mint a dokumentumok (pl.: utca-, dűlőnevek).
A falu az Esterházyak és a veszprémi püspökség birtokába került. 1785-ben Törökkoppány újra a nagyobb települések közé tartozott. A XIX. században is megbonthatatlan maradt a hitbizományi birtok, s az egyház közösségalkotó szerepét jelezte az olvasókör, az önsegélyező szövetkezet létrejötte. Törökkoppány lélekszáma a kivándorlás ellenére is nőtt a XX. század első évtizedében. A két háború között élénk társadalmi élet jellemezte a községet. Az önálló tanács 1950-ben alakult meg, s létrejött a Koppányvölgye Termelőszövetkezet. Ma a település tíz utcából és 220 családi házból áll. A falunak óvodája és nyolcosztályos általános iskolája van. A közelmúltban újra indult az élet az ifjúsági házban. A falu egészségügyi ellátottsága jó, a községben található a térség orvosi és védőnői központja. Sokan továbbtanulnak, de kevesen jönnek vissza; összességében fogy a lakosság. A legtöbb embert az önkormányzat és Klebersberg Intézményfenntartó Központ foglalkoztatja, többen Tabra és Tamásiba járnak dolgozni. 2001 végén a falu határában földgázlelő helyet tártak fel, amely azóta kimerült.
A török hódoltság egyik leglátogatottabb emléke a falutól délre a Cseszmei erdőben található Török-kút. Kiépített, köves úton könnyen felkereshető. Egykor a forrás vízét agyagcsövek szállították a település jelentősebb épületeihez.
E tájrészt véderdőként kezeli a SEFAG Igali Erdészete. A Török-kút közelében találhatók az Erzsébet királyné tiszteletére ültetett emlékfák, melyek még a mai napig állnak. A török hódoltság idejére emlékeztet az 1999. augusztusában felavatott fehér márvány csorgókút.
Az egykor a templom mellett található török turbános sírkő a hagyomány szerint az egykori koppányi aga síremléke. Ma a Helytörténeti Múzeumban található.
Eredetileg Török Bálint építtette 1536 táján a törökkoppányi várat, mely egykor a község belterületének nagy részét magába foglalta. A várárok nyoma a község nyugati oldalán kb. 230 méter hosszan jól követhető. A vár- melyet a török 1500-as évek közepétől az 1600-as évek végéig tartott – a magyar irodalomban sokszor szerepel.
Törökkoppány és a Koppány-völgyének egyik legjelentősebb műemléke a község központjában álló, középkori eredetű római katolikus templom. A templom északi széksekrestyéjében a Helytörténeti Múzeum helyisége nyílik, amelyben a község nép- és egyházművészeti emlékeit rendezték be. A templom és a község török-kori történetének érdekes és értékes darabja a törökkori mosdómedence.
A községben ipari üzem nem található, ennek köszönhetően kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, amelynek szelíd turizmus keretében történő hasznosítása érdekében a település önkormányzata és a helyi civil szervezetek számos közösségi és turisztikai fejlesztést valósítottak meg az elmúlt években.

Törökkoppányi értéktár, 2014