Szorosad

A település a Somogy-Tolnai-dombsághoz tartozik, a Koppány-völgy északi oldalán fekvő dombra épült. Vasútvonal nem halad át a községen, autóbusszal azonban könnyen megközelíthető. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említette először Zorosad nevét, később a dömösi prépostság birtokolta a területet. A török hódoltság idején a koppányi agáé volt, később elnéptelenedett a falu. A török kiűzése után a veszprémi püspökség szerzett birtokjogot. A XVIII. század végén 17 jobbágyháztartást jegyeztek fel, emellett 15 német fiatal kezdett bele a szőlőművelésbe. A községet 1804-ben már jelentős településként tartották számon, 1850-ben 395 német ajkú lakosa volt. 1750-ben hozták létre a katolikus népiskolát, a katolikus templomot 1835-ben építették. Szorosad 1866-ban tejesen leégett, a károkat a lakosság gyorsan helyreállította. A XX. század elején 400-nál többen lakták a községet, a svábok megőrizték azonosságukat. A Magyarországi Németek Szövetségének helyi csoportját 1940-ben alakították meg. 1945 januárjában az oroszok 19 nőt és 7 férfit hurcoltak el malenkij robotra. A lakosságcsere során 17 családot telepítettek ki, helyükre felvidéki magyarok kerültek. A termelőszövetkezet 1950-ben szerveződött, később az újjáalakult téesz a törökkoppányival egyesült. Abban az évben közös tanácsot hoztak létre Kárával, húsz év múlva a Törökkoppányi Közös Tanácshoz csatlakozott. Akkoriban akadt meg a falu fejődése, s a lélekszám is visszaesett. Önállóságát a rendszerváltással szerezte meg. 1990-től öt éven át saját jegyzősége volt, majd a Törökkoppányi Körjegyzőséghez csatlakozott. A település hét utcából áll, a lakosság létszáma a XIX. századi adatokhoz képest harmadára csökkent. Intézménye nincs a falunak, a gyermekek Törökkoppányba járnak óvodába és iskolába. Az egészségügyi ellátást szintén a szomszéd faluból oldják meg. A lakosság öregszik, a fiatalokat vissza nem térítendő támogatással igyekeznek helyben tartani.
Munkalehetőség híján sokan elköltöznek az eszményi környezetben fekvő településről.